Az írás arról szól, hogy szerintem milyen szempontokat ajánlott a családtagoknak figyelembe venni, ha a szülő beteg, kórházba kerül.
Lassan egy éve tart az átmeneti helyzetnek gondolt világjárvány. Most, hogy a járvány erősödik, sajnos egyre több a beteg is, akiket vagy otthon, vagy a kórházban gyógyítanak. Ha beteg lesz egy családtag, a család minden tagjára újabb terhek nehezednek. Ha a szülő beteg, ez a helyzet a gyerekek/serdülők számára újabb és nehéz változás, amihez alkalmazkodni, viszonyulni kell.
Ha a biztonságot jelentő és nyújtó szülő a betegségnek kiszolgáltatott, a gyerekekben rossz érzések, aggodalmak gomolyognak, amelyeket gyakran nehéz megfogalmazni, kimondani, beszélni róla.
Fontos, hogy a gyermek/serdülő az életkorának megfelelően
– legyen tájékoztatva a helyzetről, és arról, hogy mik az új szabályok, pontosan mit várunk el most tőle
– milyen kapcsolattartási lehetőségek vannak a szülővel, és azt tartsuk is be.
– ha a szülő kórházba kerül, legyen egy adott időpont, amikor telefonon, skypon, stb. beszélhetnek, természetesen a technikai akadályok előfordulását is megemlítve (vizsgálat, az orvos nem engedi beszélni, stb)
– nevelési céllal ne használjuk a „miattad,mert nem csináltad..” vagy „ha jó leszel akkor gyógyul” stb. fogásokat , ezek csak a feszültséget növelik
– ha a gyerek/serdülő a félelmeiről beszél, engedjük neki, hallgassuk meg őt. Ha tud, beszéljen az érzéseiről. Az érzéseit, félelmeit (dühös,fél,igazságtalanság,mi van ha meghal..)ne kicsinyítsük, ne is növeljük – jelezzük hogy egy ilyen helyzetben jogosak az érzései,és hogy együtt érzünk vele.
– ugyanilyen fontos, hogy nyugodtan kérdezhessen bármit, ami ezzel a helyzettel összefügg, aggasztja őt, vagy nem érti.
– fontos, hogy ne titkolódzunk előtte, mert a titkot mindig kezelni kell, valamint a gyerekek (is) megérzik az össze nem illést, a hézagot a történetben, s a hiányzó információt saját félelmeivel, fantáziájával tölti ki – ami gyakran sokkal rosszabb, mint a valóság
– felerősödhetnek szorongásai a szülőtől való szeparáció miatt – főleg, ha kisebb korában is nehéz volt neki a szülőtől elválni (tábor, iskola, stb.)
– a szülőtől való elkülönülés tovább növeli a gyerekek feszültségét, és ez sokszor túlmozgásban, kisgyermekes viselkedésben, rég látott hisztiben, érzéketlennek tűnő reakciókban, vagy kirobbanó indulatokban, a feladatok hárításában, ellenállásban is megnyilvánulhatnak.
– a járványhelyzet miatt sokaknál alvászavarok jelentkeztek, amelyek a szülő betegségének idején felerősödhetnek.
Fontos dolog, figyelembe venni: ahogy a felnőttek kezelik, ezeket a rendkívüli helyzeteket, a gyerek is hasonló módon tudja átélni, viszonyulni hozzá – tehát hiteles, biztonságot nyújtó módon beszéljünk a gyerekkel/serdülővel, és reális elvárásokat, megértést tanúsítsunk feléjük.
Természetesen ez egy nagyon nehéz, összetett helyzet, sokféle megközelítéssel lehet beszélni róla. Ha van kérdésük, vagy más helyzet, amiről konzultálni szeretnének velem, akkor kérem a 06-30-6526496 –os számon hívjanak, vagy jelezzenek és visszahívom Önöket.
Üdvözlettel:
Szász B. Gyöngyvér
iskolapszichológus